„Első ránézésre úgy tűnhet, mintha a könyvet a civilizáció elleni bizalmatlanság szülte volna, holott elolvasva éppen a civilizáció válsága miatti és a civilizációnk sorsa feletti szenvedélyes aggódás bomlik ki belőle. Most, hogy a felépítmények ledőlnek, a szerző az alapokat keresi, az időtlent és a mindenkor a keletkezéshez tartozót. Ezt, vagy ahogy a szerző nevezi, a primordiálisat a személyiség (uralom), a közösség (etnosz) és az idealizmus (mítosz) hármasában azonosítja. Korunkban, amikor az írni-olvasni tudás újra kevesek privilégiumává válik, végre felbukkan egy fiatal és bátor hangú szerző, aki nemcsak kritikákkal, hanem önálló gondolatokkal lép a nagyközönség elé. És ez mindennél ritkább manapság.”