A Fordulat létszemléleti-világnézeti könyv, ami interdiszciplináris módon a jogtól, energetikától, államtudománytól, klímakérdéstől a közgazdaságon át a történelemig, vallástörténetig és a filozófiáig terjedően fejt ki egy saját, egységes paradigmát. Ezért elkerülhetetlen módon viszonylag sok tudományos ismeretet és hivatkozást vonultat fel, de igyekszik egyúttal közérthető, olvasmányos és könnyen befogadható maradni. Tudom, mindenki ezt ígéri, de igazolásomra szolgáljon, hogy az egyetemi előadásaim is évek óta a legnépszerűbbek közé tartoznak. ☺ Nevezzük hát a Fordulatot röviden egy interdiszciplináris tudományos alapokon álló, esszé-jellegű, de olvasmányosan megírt, nagyon is kézzelfogható paradigmának.

Az első könyvben jelenlegi aktualitásokon keresztül (klímakérdés, járvány, BLM) felvettem egy látleletet: ez a fókusztévesztés és elidegenedés, a túlérzékenység és gyengeség valamint a képzetek megváltozása. Ezek mögött a saját tapasztalataimra is támaszkodva egy olyan ontológiai tartalmat azonosítok, mely az individualizmus, egalitarizmus és moralizmus hármasában mozog. Az individualizmus becsapja az embert a saját értékét illetően és lebeszéli önmaga tökéletesítésének parancsáról. Az egalitarizmus egyfajta minimál-humanizmus, mely elfedi a közeli és távoli, érdemes és érdemtelen nagyon is valóságos és nagyon is természeti hierarchiáját. A moralizmus túlérzékenység, letérdelés, filantrópia, gyengeség.
Az individualizmus, egalitarizmus és moralizmus a fókusztévesztés és elidegenedés, a túlérzékenység és gyengeség valódi okai, és melyek a Homo americanus világunkat egyre ellentmondásosabban szövik át, holott annak a szemünk láttára a teljes tudományos hiteltelenné válása zajlik, amit pedig egy önálló, természeti fókuszú fejezetben mutatok be. Mindez az ellentmondás, ütközés a globális alapjövedelem vagy emberfeletti ember választásához vezet el, ahol a technológia és a digitális kor a képességbeli különbségek kiélezését és a régi ontológia további válságát, e válság fokozódását eredményezi. E futurikus folyamatok a velük párhuzamos archaikus folyamatokkal harapófogóba fogják a Homo americanust. Ez a távoli jelenünk, ez a közeli jövőnk.

Itt azt a primordiálisat, őseredetit keresem egy alapvetően interdiszciplináris, több tudományterületet egyszerre használó, de olvasmányos módszerrel, ami az emberi történelemben munkáló természeti (biológiai) eredő; ami a természet, a kozmosz rendje az ember számára is, és mint ilyen, a mindenkori keletkezéshez tartozik.
E primordializmus tartalmának a feltérképezése keretében a saját legbiztosabb vadászterületem, a jog és államiság körében kezdem az érvelést. Az államiság és a jog vonatkozásában azt igyekszem bizonyítani, hogy azok – szemben mindenféle tévképzettel – mélyen természetiek. Az állam és jog primordiális alapjait (i) a hatalmi jellegben, a mértékadó egység képessége és intenzitása mint kikényszeríthetőség jelenségében, valamint (ii) visszatérően a biológiai-vérségi komponens tudatában (mint etnosz) azonosíthatjuk, amelyhez dinamikusan kapcsolódik a területiség és (iiii) sajátos viszonyban áll a mítosszal.
E három primordiális rendezőelvet, a személyiség-közösség-idealizmus (másképp: uralom-etnosz-mítosz) természeti triászát ezután az ismert történelemben igyekszem igazolni. Mindezt kiegészíti egy mély spirituális kalandozás a történelemelőtti mítoszokban, a tradícióban, mely egy, a hazai faunától idegen, éppen ezért talán hiánypótló tradicionálisan pogány ontológiai pozíciót eredményez. A zárófejezet végül egy normatív rész, az egész könyv olyan értelemben vett tanulsága, mely egy értékhierarchiát bont ki ebből az azonosított primordializmusból.

Ez az értékhierarchia végül egy orientációs koordináta-rendszerben egyesíthető, ami pedig reményeim szerint egy rendeződést segíthet és egy embertípust orientálhat. Ebben a „primordiális koordináta-rendszerben” az érdem az y tengely, mert minőségi különbségeket igenel és alá-fölérendeltséget keletkeztet. A kötelék az x tengely, mely a választott közösségeink (barátaink), e mögött pedig a megváltoztathatatlan kötelék, az etnosz, a DNS, az élet eme örökké hömpölygő génfolyama által teremtett egyetlen valós, természeti, tapasztalt köteléket, a közös leszármazás tényét jelenti. Mindez a közelséget-távolságot jelöli ki, míg a másik tengely az érdemes-érdemtelen minőségi tengelyét. Ez a progresszív primordiális akcionalizmus, az azonosított paradigma lényege, és válasz a könyv elején látleletként felvett természetellenes jelenségekre, így a fókusztévesztésre.

1. 1. HOMO AMERICANUS
      1. Bevezető helyett – minden érték elértéktelenedése  LETÖLTÉS
      2. Fókusztévesztés – csalárd árukapcsolások, túlérzékenység és az identitás kisiklása
      3. Deterritorializáció – eloldódás és elidegenedés
      4. Kimerülés és gyengeség
      5. A Homo americanus és a lényegi létezésem
   2. A RÉGI MÍTOSZ ONTOLÓGIAI TARTALMA
      1. Képzetek, mítoszok, narratívák
      2. A régi mítosz ontológiájának leleplezése
      3. Individualizmus: libertinusok
         1. Individualizmus egykor
         2. Individualizmus most
      4. Egalitarizmus: minimál-humanizmus
         1. Egalitarizmus egykor
         2. Egalitarizmus most
      5. Moralizmus: túlérzékenység
         1. Moralizmus egykor
         2. Moralizmus most
   3. HITELTELENNÉ VÁLÁS
      1. A természet természete: egyetemes, szenvtelen, legyőzhetetlen
         1. Az egyetemes természet
         2. A szenvtelen természet
         3. Űzd bár ki a természetet vasvillával… a legyőzhetetlen természet
      2. Állat és ember: közelebb, mint hittük
         1. Az azonos dallam
         2. A szürke ötezer árnyalata
         3. A természet determinizmusai az individuum szabadsága ellen
         4. A legtisztábban emberi – a legtisztábban természeti
      3. Ember és ember: távolabb mint hittük
         1. Generikus ember nem létezik
         2. Bepillantás Galilei távcsövébe
         3. Genetikai távolságok
         4. Természettudomány vs. társadalomtudomány
         5. Genetika és identitás
   4. A RÉGI MÍTOSZ ÉS A MA – A LIBERTINUSOK TÚLÉRZÉKENY MINIMÁL-HUMANIZMUSA
      1. Kontinuitás
      2. Depolitizálódás
      3. A visszahúzódás következménye: a hiány
   5. A JÖVŐ TÖRTÉNELME: FUTURIKUS ÉS ARCHAIKUS
      1. Globális alapjövedelem vagy emberfeletti ember?
      2. Felszedni a krumplit – a technológia, mint a képességbeli különbségek kiélezője
      3. Belépés a digitális korba
      4. Az archaikus és következménye: a transznemű genderfluid törpe esete az iszlámmal
      5. Az elkésett keresztény reakció
      6. Kína
      7. A Homo americanus vége
   6. A TÖRTÉNELEM PRIMORDIÁLIS TERMÉSZETE
      1. Alászállás és időszerűség
      2. A történelem természeti természete; füzisz és nomosz
      3. A történelem reverzibilitása; linearitás helyett ciklikusság
   7. JOG ÉS PRIMORDIALIZMUS
      1. A valódi természetjog és a természet szerinti államiság elemei
         1. Természet és jogérzék
         2. Postairónnal írni: a mindenkori hatalmi viszonyok
         3. Etnosz és coviria: vérség és hierarchikus közösség
         4. Mítosz
      2. Bükkerdők és füves puszta: a primordiális állam és a területiség
      3. A primordiális állam és a jelen
      4. Jog és állam: komplex rendszerek mint természeti jelenségek
   8. AZ URALOM – AKARAT, NAGY SZEMÉLYISÉGEK, RANGSOR TÖRTÉNELEMBEN
      1. Bevezetés
      2. Rangsor és fiduciárius viszonyok
      3. A nagy akaratok – a természet szerinti idoneitás
      4. Kockára tettség és akció
   9. A KÖZÖSSÉG – ETNOSZ ÉS COVIRIA A TÖRTÉNELEMBEN
      1. Az etnosz és coviria mint a történelem statikája – és dinamikája
         1. Primordiális idők
         2. A Homo catholicus kora
         3. A Homo americanus kora
      2. A mi példánk: etnosz a magyar történelemben
         1. Csodaszarvas és pozsonyi csata: primordiális idők
         2. A törés; küzdelem az etnosz és a Homo catholicus univerzalizmusa közt
         3. Reménytelen küzdelem az etnoszért
   10. KÉPZET, MÍTOSZ, IDEALIZMUS A TÖRTÉNELEMBEN
       1. Kellemetlen dolgokat szívesen
       2. Nagy Sándor példája
   11. HAGYOMÁNY: A TERMÉSZET, A NAGY AKARAT, A VÉRSÉG ÉS IDEALIZMUS A TRADÍCIÓBAN
       1. A természeti a szerves tradícióban
          1. A tradíció szervességének felértékelése
          2. A természeti a tradícióban: ontológiai egység
          3. Þingvellir
       2. Nagy akarat, nagy személyiség a tradícióban: a xvarnah
       3. Közösség és vérség a tradícióban – kétszintes dráma
       4. Idealizmus a tradícióban
   12. A PRIMORDIÁLIS KOORDINÁTA-RENDSZER – EGY ÚJ MÍTOSZ FELÉ
       1. A történelem természeti alanya
       2. Mi az egész értelme?
       3. Légy érdemes!
          1. Légy bátor és törj felfelé!
          2. Érdem, a személyiség elve
          3. A produktum
       4. Integrálódj a közösségedbe!
          1. Tartozz valahova – kötelék, fiduciárius viszonyok és újrapolitizálás
          2. Ne felejtsd el, honnan jöttél: a vérség mint természetes egység
       5. Vállalj felelősséget! Legyen önfegyelmed! – avagy az „akarat kellemetlen dolgokat szívesen tenni meg”
       6. A progresszív primordiális koordináta-rendszer és a Homo maximus 676
   13. „Előszó”
       Hivatkozások